Ismereteink szerint az egyik legjelentősebb épület, amely a Molnárok vajkai jelenlétéhez kapcsolódik, a Csente-pusztán álló kastély volt. A Borovszky Samu szerkesztésében megjelent Magyarország vármegyéi és városai sorozat Pozsony vármegye községeit ismertető kötetében az alábbi olvasható: „Vajka, kisközség a Felső-Csallóközben, 194 házzal és 1184 róm. kath. vallású magyar lakossal. Körjegyzőségi székhely. E község már 1186-ban előfordul, a mikor a pozsonyi vár tartozéka volt. Ez évtől kezdve mint a főpapi praediális nemesek és az érsekség főszéke szerepel. Régi székháza még ma is fennáll, de már teljesen átalakítva. A helybeli lakosok között elterjedt hagyomány szerint e község állítólag Géza király fiától: Vajktól vagyis Szent Istvántól kapta nevét, sőt maga a szent király is itt lakott volna. Az esztergomi érsekség csallóközi egyházi nemeseinek e széke III. Bélától kapta szabadalmait és a vármegyétől független külön törvényhatóságot alkotva, egészen 1848-ig fennállott. 1345-ig Vajkay Mihály és Thomas de Weyka nevében is említve van. Mai nagyobb birtokosai Burián Pálné, Molnár László és Becker János. Molnár László őrzi az érseki nemesek régi és érdekes levéltárát is. Hogy e község ősidők óta megült hely, bizonyítják a határában talált pogánykori és népvándorláskori leletek is. A Duna áradásai már többizben tetemes kárt okoztak a lakosoknak; 1858-ban pedig nagy tűzvész dúlt itt. Ősi temploma már rég elpusztult és újabb templomát 1805-ben építették. Ide tartoznak Vajkasziget és Csente puszta. Ez utóbbi helyen nagyobb úrilak áll, melyet 1705-ben Stipsich György épített, és ez ma a Molnár Lászlóé. Vajkaszigetet az anyaközségtől a Duna választja el és ennek jobb partján fekszik. Itt a lakosok száma oly nagy, hogy már 1883 óta szép állami népiskolája van 80-90 tanköteles gyermekkel. 1886-ban pedig Czikollasziget elnevezésével postahivatalt kapott, míg 1895 óta az összes dunai szigetek csoportosításával önálló anyakönyvi hivatala is van. Vajkaszigeten van Burián Pálné birtokának nagy része, a gazdasági épületekkel és lakóházzal, továbbá Becker János birtoka csinos úrilakkal. Hajdan a lakosok a Duna fövenyéből aranyat is mostak. A községnek van postája, távírója Nagylég, vasúti állomása pedig Nagypaka.”

A Honismereti kiskönyvtár Vajka településről szóló kiadványából további részleteket tudhatunk meg: „A kastély a település északnyugati részében lévő egykori Csente-tanyán állott; Stipsich György építtette 1705-ben. Később a Barabás család tulajdonába került; ők a múlt század első felében felújították és átépítették. Tőlük Molnár László vásárolta meg a 19. század végén, aki ebben az épületben őrizte a praedialisták székének a levéltárát. Az utolsó talajdonosa Molnár Dániel volt, aki a családi birtokot eltékozolta, és a II. világháború végén nyomtalanul eltűnt; egyesek úgy tudják, hogy ő volt az, aki az egyik vadászaton (1918-ban) halálosan megsebesítette László nevű fivérét. A szövetkezetesítés után ezt a kastélyt a helybeli földműves-szövetkezet kapta meg; irodának, lakásoknak és a földszintjét raktárnak használta. Egy időben a határőrség is itt kapott helyet. A 70-es évek elején, mivel teljesen tönkrement, lebontották, helyére egy sor modern családi ház épült.

A kastély klasszicista stílusú volt, ezt a formát a múlt század elején kapta, amikor az eredeti kora barokk épületet átépíttették. Kétszintes, L alaprajzú volt, a keleti és nyugati részén pilléres árkádokkal. A földszinti mennyezete porosz boltozatú, az emeleti pedig sima volt. A sima homlokzatát keretelt négyzet alakú ablakok tagolták.”

A fenti leírást szépen szemlélteti az az egyedülálló képeslap, amelyre nagy örömmel leltünk az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményének digitalizált anyagában. Jelenleg ez az egyetlen általunk ismert felvétel az épületről, ami már önmagában felbecsülhetetlen értékű, azonban a levelezőlap további érdekességeket tartogat. Írója az a fent említett Molnár László, aki később egy szerencsétlen kimenetelű vadászaton életét vesztette. A küldés dátuma 1914 és 1918 közötti, a szöveg első sora tükörírással készült: „Tekepennü semellek!! Későn, de ez mindenkor úgy vélem, hogy nem rossz. Csak magolj. 16-án megyek üdvözöl barátod M. Laci” A lap címzettje Szax László joghallgató a Moson megyei Magyaróváron, ahol együtt folytatták jogi tanulmányaikat. A képen látható személyek vélhetően Molnár László szülei, Molnár Imre és Zezula Klotild, és egyik húga, akit egyelőre nem tudtunk biztosan azonosítani. A középső bejárat baloldalán álló pillér előtt egy kisötétített alak látható, aki talán a háborús időszakkal hozható összefüggésbe, de akár az is lehet, hogy László öccse, Dániel.